Sárkánylovasok

Sárkánylovasok

Egy rég elbukott és feledésbe merült nép leszármazottai a sárkánylovasok, akiknek élete és sorsa elválaszthatatlanul összefonódott a sárkányokéval.
Valaha az elfek erős és büszke nép voltak, de sikereik elvakították őket, mígnem végül a gőgjük csúfos bukásukhoz, és a fajuk eltűnéséhez vezetett. A harcok végül elf vérrel mosták el a tündöklők népének minden nyomát. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy a hajdan nagy nép végleg, és nyomtalanul eltűnt a föld színéről.

A sárkánylovasok a legifjabb elf néptől, a sárkány elfektől származnak. A régi legendákból arra lehet következtetni, hogy a sárkány elfek, és az elf sárkányok egy időben keletkezett fajok. Egy legenda szerint egy titokzatos sárkány fészekben két tojás volt, amire az istenek szeme vigyázott. Az egyik tojásból egy elf sárkány kelt ki, a másikból pedig egy sárkány elf. A legendákban sok hasonló utalást találhatunk arra vonatkozóan, hogy e két nemes faj születésüknél fogva testvérek. A múlt homályába vész a valóság, ahogy az is, hogy hová tűntek olyan hosszú időre a sárkányok és lovasaik.

A sárkánylovasok külsőre sokban hasonlítanak az emberekre, ahogyan a régi elfek is, de hozzájuk hasonlóan ők is magasabbak, és kifejezetten szépek. Fülük enyhén hegyes, szemük nagyon kifejező és elbűvölő. Szemük színe általában nem tér el a természetes színektől, de mintázatuk többnyire igen csak sajátságos.
A lovasok erősek, gyorsak és nagyon szívósak. Jól viselik a szélsőséges hőmérsékleti, időjárási és környezeti viszonyokat. Egész testük a legszélsőségesebb hideg és meleg elviselésére is képes, persze vannak, akik az egyiket, vagy másikat részesítik előnyben, de szükség esetén mindkettőt képesek elviselni.

A lovasok szép és erős lények, akiket már gyermekkoruktól kezdve képeznek a harcra, varázslásra és a sárkányok meglovaglására. Azonban nem mindenkiből lesz lovas, még ha lovasok családjába is születik.
Minden évben tavasszal, és ősszel kelnek ki az ifjú sárkányok a tojásból. Ilyenkor az ifjú lovasok sorban a tojások elé járulnak, és ha egy sárkány kiválasztja őket, akkor attól a perctől élete összefonódik a sárkányéval.
A lovas és a sárkány kapcsolata olyan mély és végérvényes, hogy az egyik halála a másikat is magával rántja, és ez alól nincs kibúvó egyetlen lovas, vagy sárkány számára sem. Megérzik egymás hangulatait, érzik ha a másik megsebesül, sőt mély összeolvadás esetén az sem ritka, hogy a sérülés megjelenik a másik testén is (persze méretében arányosan, hiszen ami egy sárkánynak karcolás, az a lovasnak halálos seb lehet).
Azon lovasok, akiket egy sárkány sem választ ki, azok is értékes tagjai a társadalomnak. Gyalogos harcosokként, felderítőként, kézművesként és szolgálóként dolgoznak.
A lovasok között vannak sárkánytáncosok, akiket ugyan nem választott ki egy sárkány sem, hogy társa legyen élte végéig, de ők mégis képesek rövid időre hatással lenni egy vagy több sárkányra. A táncosok csakis nők lehetnek, akik születésüktől meglévő bűverejük lévén táncukkal és/vagy énekükkel képesek időleges együttműködésre bírni egy sárkányt. A lovasokhoz tartozó sárkányokat nehezebben tudják befolyásolni, főleg a lovas jelenlétében. A táncosok gyakran csatlakoznak egy lovashoz, vagy végeznek informátori munkát távol a sárkánylovasok főhadiszállásától.
Néha születnek erősebb lovasok, akik nem csak az őket kiválasztó sárkánynak tudnak parancsolni, hanem más szabad sárkányokat is. A sárkányurak és sárkányúrnők ereje igen kivételes, azonban szinte kivétel nélkül mindegyikük elveszítik idővel a kontrolt. Amint hatalomvágyuk eluralkodik rajtuk a sárkányok többé nem engedelmeskednek a parancsaiknak, és ha az úr vagy úrnő ezután sem tér józan eszére, akkor a saját sárkánya vet véget életének feláldozva önmagát is, hogy a jó ne szenvedjen nagyobb veszteséget lovasa keze által.

A lovasok alapvetően elf mágiát űznek tradicionálisan, de az idők során nem egy lovas született elemei mágikus képességekkel, így esetükben sem beszélhetünk behatárolt mágikus képességekről.
A lovasok akár több száz évig is élhetnek, de közel sem hallhatatlanok. Ez az egyik oka annak, hogy a sárkányok részéről nagy áldozat a lovassal való szoros kapcsolat felvállalása, hiszen a lovasok rövidebb ideig élnek, mint a sárkányok. Nagyon ritka esetekben a természetes halál megkíméli a sárkányt, de általában addigra olyan mély kapcsolat alakul ki, hogy a sárkány már nem akar a társa nélkül tovább élni.

A lovasok gyakran összeolvadnak a sárkányukkal, ami növeli az erejüket és a sárkányukét is, de egyúttal olyan mélységig összefonja a két lényt, hogy a legkisebb rezdüléseik is összeolvadnak, és néha már azt sem tudják, hogy az érzéseik a sajátjaik e, vagy a másiktól származnak.

Nem alkotható faj! Csak a lovasok NJK-ként jeleníthetőek meg.

Sárkányok

Egy sárkány nem ismer határokat. A sárkány a titkok őrzője, a kezdet, a vég ismerője, hatalmában van a káosz és a rend is. Nem csoda, ha körülötte kujtorog megannyi páncélos lovag, gólyalábas vitéz, az asszonynép riadtan pislog, a halál huhog, kaszáján villan a sárkány tüze. A sárkány se nem jó, se nem rossz. Engedi a csepűrágókat, komédiásokat játszani. Elpihen, amíg mesebeli lények röpködnek a templomtéren, zenészek fújják hangszereiket, énekmondók pengetik a lantot, fából faragott bábok kelnek életre, s a kötéltáncos kislány létrája az eget ostromolja. Másnap a sárkány özönvízzel árasztja el a teret, mégis néhányan a sárban fergeteges táncra perdülnek - tűz - víz -mindegy, ez a pár nap a miénk. Némely faj, mely elégé tisztalelkű, képesek magukhoz hívni egy sárkányt, s ha kitalálja nevét, s elég nemes, akkor hátasául, s segítőtársául használhatja sárkányát. A legtöbb sárkány halhatatlan, nem öregszenek, ám még így is van gyenge pontjuk. A mellkasukat felhasítva, és szívűket átdöfve, akár meg is ölhetőek. Mint minden másnak, a sárkányoknak is tömérdek fajtája akad, s rengeteg mítosz kering körülöttük is. Nem tudni róluk olyan sokat, csak azt, mit a tudósok kiderítettek róluk. Egyre kevesebb él belőlük a föld színén, hisz az emberek vadásznak rájuk, pedig nem gonosz teremtmények. Igaz akadnak kivételek. Mégis, inkább a bölcsesség szimbólumai, s a remek megfigyelőképességgel rendelkeznek.
Hosszú időre eltűntek a történelem lapjairól, és már-már azt hitték róluk, hogy tényleg csak a mondákban léteznek. Aztán változtak az idők, és sok titokról lebbent fel a fátyol. A barlangok mélyéről, a jeges vizek alól, a vulkánok gyomrából, és más rejtekeikből ismét előléptek a sárkányok, hogy újra ámulatba ejtő ügyességgel vegyék birtokba az eget.



A tűzsárkányoknak nemcsak a teste ég, hanem a szeme is izzani kezd, amikor meglátja áldozatát. A szabadság sárkánya, ő az ég ura: vad kegyetlen, szabad, mégis gyönyörű. Lényegében egész testük lángol, repülés közben csak egy nagy lángcsóvát lehet látni belőle, hihetetlenül gyorsan repülnek. Lakóhelyük a vulkánok belseje, ahol állandó a magas hőmérséklet. Ezzel a lángolással alkalmazkodtak az itteni viszonyokhoz. Testméretük nem túl nagy, 8-10 méter hosszúak, szárnyfesztávolságuk, pedig maximum 15 méter lehet. Hiszen ha nagyobbak lennének, nem férnének ki még a legnagyobb vulkánok kürtőjén sem. Ezek a sárkányok rendkívül veszélyesek, elég, ha csak közel mész hozzá és annyi... Egy dologtól félnek igazán és az a hideg. Amint a testhőmérsékletük 100 °C alá csökken, erejük lecsökken, és repülésképtelenné válnak. Ez azért van, mert a testükben lévő vér nem kering olyan gyorsan a hidegben. Táplálékuk elég változatos, ahány sárkány, annyi féle étrend. Azt eszik, amit éppen találnak a vulkán közelében. Talán a legérdekesebb tulajdonsága az, hogy nem tudnak tüzet okádni. A hidegtől való félelme ellenére gyakran kimerészkedik a hegyekből. Ekkor repülés közben a földről nézve, éjszaka sokan üstökösnek nézik. Érdekes módon bírják a vizet, mert a testüket borító lángok a hőt, a sárkány testéből nyerik. Amint kialszik az utolsó lángnyelv is, a sárkány meghal.


Az összes sárkány közül talán a legfenségesebb látvány a nagy fehér sárkány, amely a hegyek fölött körözve vadászik. A távolról is lenyűgöző teremtmény azonban valójában soktonnás óriásszörny, amely egyike az ismert világok legfélelmetesebb, legnagyobb hatalmú teremtményeinek. Nagy testű sárkány hossza elérheti a 15-18 métert is a szárnyfesztávolsága meg akár 25-30 méter is lehet. A villámmágia korlátlan urai, varázslataikkal és leheletükkel ropogósra sütnek bárkit, aki nincs felkészülve elektromos támadásaikkal szemben. Volt már rá példa, hogy egy pusztító erejű villámot egy dühös nagy fehér sárkány gerjesztett.
Testükben elektromos feszültség van, ezt használják ki. Tüzet ritkán használnak támadáskor, mert az legyengíti őket. Halakat és madarakat esznek, az emlősöket tisztátalannak tartják. Állandó lakóhelyük nincs, amerre veti őket a sors és a szelek, arra repülnek. Ők az ég vándorai. Legszívesebben mégis a vizek mentén érzik jól magukat.


Ha létezik szép és elbűvölő fenevad, akkor a jégsárkány az: vakítóan fehér bőre nem csupán a hideg ellen tökéletes öltözékként funkcionál, hanem egyben olyan eleganciát sugároz, mely előtt még a legszkeptikusabb egyének is kénytelenek fejet hajtani. Persze a lényből áradó méltóság ellenére a jégsárkány is nagyon veszélyes, főleg, mert kitűnően tudja álcázni magát. Lesből támad, nem szereti a véres harcokat. Ahhoz ő túl nemes. A tüzet még csak hírből sem ismeri, leghatékonyabb támadóeszköze a fagyasztó lehelete. Testhőmérséklete állandóan 0 °C alatt van. Amint eléri a pozitív fokokat, ereje gyengül, színe elfeketedik, és végül elpusztul. Ezért egyetlen ellensége van, a meleg. Testalkata inkább a macskáéhoz hasonló, mintsem a hüllőkéhez. Kecses és karcsú. Hossza 5-8 méter, szárnyfesztávolsága 10-12 méter. Kis testű és könnyű sárkány. Muszáj, mert a hideg sarkköri levegőnek nincs nagy felhajtóereje. Karmos lábával könnyen meg tud maradni biztonsággal a jégen. Csak az Északi féltekén él.


A keleti sárkányok sokban eltérnek nyugati rokonaiktól. Többek között ez a legszelídebb faj az összes sárkány közül. Gyönyörű hosszú kígyóteste van négy karmos lába és a gerincénél végigfutó sörénye. Nincsenek szárnyai, varázslat segítségével tud repülni, úgy kígyózik, mint lábatlan rokonai a talajon. Képes a tűzokádásra, ám ezt nagyon ritkán használja, csak akkor, ha önvédelemre kerül a sor. Kizárólag gyógyfüveket eszik, és friss forrásvizet iszik. Az erő a jóság és a becsületesség szimbóluma. Nem hiába az ókori Kínában a császárok jelképe volt.

Elf sárkány

Az elf sárkányok a valaha létezett legszebb bestiák, akik csak az ég kékjét hasíthatták. Termetre kisebbek, mint a többi sárkány, és jóval törékenyebbnek tűnnek. Szárnyaik feltűnő színekben pompáznak, és leginkább egy pillangó hártyás szárnyaira emlékeztethetik a szemlélőt.
Ezen sárkány faj csupán jég tüdővel rendelkezik, azaz csak jeget tudnak okádni, tűzet nem. Valamint rendelkeznek a valamikor elf mágiának nevezett mágia minden tudásával. Teljesen valósághű illúziókat képesek kelteni, és akár nagy tömegekkel is elhitetik azt, ami nincs is ott.
Az elf sárkányok igen ritka faj, mivel igen csak védtelen faj a többi sárkánnyal szemben, sőt egy időben a hatalmuktól megrészegült elfek is vadásztak rájuk, aminek következtében igen csak megcsappant a létszámuk.

Napsárkány

A napsárkányok a nagy fehér sárkányokhoz hasonlóan hatalmas méretű, és iszonyú erejű bestiák. Aranysárga színű pikkelyeik visszaverik, és fel is erősítik a napfényt. Pikkelyeik a napszaktól függően ezüstös vagy éppen vöröses árnyalatban csillognak.
A sárkányok legbölcsebbjeinek tartják őket, és meglepő mód mindig is kedvelték az „apró” lényeket, mint például az emberek is, és sokszor önként álltak egy-egy arra érdemes uralkodó vagy nép szolgálatába. Sok napsárkány választ magának lovast, és életük végéig hűséges társai a harcosoknak.
Tűz és jég tüdővel is rendelkeznek, és emellett fény eredetű mágiát is képesek használni. Harc közben ügyesen kihasználják hatalmas termetüket, erejüket, és pikkelyeik fény visszaverő képességét, amivel akár el is tudják vakítani pár percre ellenfelüket.