Vadászok

Vadászok

Hatalmas és erős törzsek voltak hajdanán, akik emberek és istenek előtt is bizonyították erejüket, rátermettségüket és vadászatban szerzett kivételes jártasságukat. A törzsek szervezettek, erősek és isteneikhez hűek voltak. Kíméletlen vadászok hírében álltak, akik a földjükön csakis a saját törvényeiket fogadták el, és aki ezek ellen vétett, az minden esetben nagy árat fizetett a hibájáért.
A vadászok törzseiben gyakoriak voltak a különleges képességek, és a többségük értett a mágiához, illetve a gyógynövények alkalmazásához. Különleges népük mindig is az istenek kegyeit élvezték.
A vadak és a vadászok már a kezdetek-kezdetétől ellenségek voltak, de a feszült viszony, csak a tulajdon megjelenésével, és az emberek népeinek elterjedésével vette igazán kezdetét.
A vadászok isteneikhez fordultak, hogy adjanak nagyobb erőt nekik, hogy harcolhassanak a vadak ellen, ha azok elvesztik uralmukat önmaguk felett, valamint a démoni lények ellen, kik olykor a felszínen garázdálkodva lopkodták az ártatlanok lelkeit, hogy ocsmány lényükbe olvasszák azokat.
Végül a fordulatot egy elárult vadász halál kiáltása hozta el, aki Morriganhoz fordult halálában. A hatalmas istennő felkelt hát, és a vadász népek isteneit maga mellé állítva, alkut ajánlott a vadászok népeinek. Az istennő az első isteni vadász lelkéért cserébe visszaadta életét, sőt halhatatlanná tette. Saladin, az első isteni vadász nem csak hosszú létet, de hatalmas erőt is kapott.
Minden vadász, ki felesküdött Morriganra, és lelkét ajánlotta ebben az alkuban, az elnyerte a hosszú létet, és új mentális és testi képességekre tettek szert.
Azonban az alku közel sem volt ennyire egyszerű, hiszen életüket az istennő kezébe ajánlották, és ezután már az övéi voltak. Szemük éj feketévé változott, szemfogaik enyhén megnyúltak, mintha csak ellenségeikhez, a vadakhoz hasonultak volna. A természet furcsa tréfája tán, vagy csak isteni szeszély okán.


A Vadászoknak 4 csoportjuk van:
I. Vadászok: ők a védelmezők, akik a gyengébbek megóvására és az elraboltak kiszabadítására esküdtek fel, mert ha a lélek nem szabadul ki a démon testéből mielőtt elenyészne, akkor nincs számára megváltás és elvész a semmiben. Az ő dolguk, hogy féken tartsák a vadakat, és minden más lényt.
II. Álomvadászok: a dimenziók között képesek utazni, így képesek az emberek és minden más lény álmaiban is megjelenni. Mágikus tanítások tudói, melyekkel a démoni befolyástól igyekeznek mindenkit megóvni. Sokszor gyógyítók is. Általában a közvetlen harcból kimaradnak, de ha úgy hozza a helyzet, akkor ott is megállják a helyüket.
III. Orákulumok: múlt-jelen-jövő hálóját kutatják egész életük során, és jövendölésekkel segítik a hozzájuk fordulókat. Kevesen vannak, és elzárva élnek, hiszen ők soha nem harcolnak.
IV. Pusztítók vagy más néven Vérvadászok: ők a végső megoldás, mivel utánuk kő-kövön nem marad. Gyilkosok, akiknek egyetlen céljuk a célpont kiiktatása bármi áron. Közülük sokan élnek ember véren, de szerencsés esetben nem ölnek soha ártatlant.


Azonban a Vadászok számára is létezik egy kiskapu, hogy visszanyerjék a lelkét és a szabadságukat. Ha egy Vadász szerelembe esik, és a nő is viszont szereti őt, akkor felcsillan a remény számára. Ha a Vadászok vezére visszakéri a lelkét az istennőtől, és az enged, akkor jön csak az igazi próba a nő számára. A lelket egy vörös kristály rejti, mely a Pokol tüzénél is jobban éget.
A Vadászt meg kell ölni vagy a halála pillanatában, az istennő jeléhez kell érinteni a követ, és addig kell ott tartani, még a lélek vissza nem tér a testbe. Ha a kedves elengedi a követ, és nem lesz teljes a kör, akkor a Vadász az örök semmibe vész, ahol nincs semmi…feloldozás és remény sem.